Az exhibicionizmus arra való törekvése lehet az embernek, hogy megfejtse a világot és a benne élőket. Illetve, hogy amit megfejtett belőle azt megossza a többiekkel. Belső kényszer, túl- és megélési kényszer, önkifejezési vágy és mivel alapvetően közösségi lények vagyunk tudatalatti kód is mindez bennünk, azt hiszem. Felismerni egymásban ugyanazokat az érzéseket, gondolatokat, ráismerni Istentől kapott közös tudatalattinkra (ld. Jung), a közös érzelmi és emlékanyagra csodálatos dolog.
hát... ezzel azért nem értek egyet teljesen, mert akkor a remete nem ember, a buddhisták nem emberek.
Szerintem a magányban sokkal többet tudunk meg magunkról, mint egy visszacsatolástól...
A világtól csak azt tanulod meg, hogy hogy viselkedsz a hatására - hogy reagálsz a világból jövő ingerekre.
A magánytól azt tanulod meg, hogy hogy viselkedsz saját magaddal...
Sajnos a mai világban az exhibicionizmus kényszer. De hát nem lehet mindenki az, aminek született... :(
Állatok közt van exhibiconizmus? De mennyire, hogy van! A fajfenntartás lényeges kelléke... no persze elsősorban a hímeknél:DDDD
Qszimód exhibicionista vagyok:-)))))
Szerintem mindenkiben él a vágy, hogy megmutassa magát a világnak, az embereknek. Azt, hogy mire képes, azt, hogy mi rejlik benne (rajta?), hiszen a visszacsatolások által kap képet önmagáról. Ez lenne az exhibicionizmus?
Nyilván ennek is megvan a maga egészséges és egészségtelen mértéke, akár társadalmi, akár egyéni elfogadottságát tekintjük.
szerintem összefügg az őszinteséggel (is). Nem arra gondolok a fogalom alatt egyébként, hogy gondolatainkat eröltessük rá valakire. Inkább érzelmi sikon értem az egészet. Azt a kényszert értem exhibicionizmus alatt, hogy megmutassuk magunkat a világnak, a társunknak. Hogy hozzátegyünk valamit a világhoz. Ez persze sokszor konfliktusokhoz vezet, ezt átéltem már a Kedvesemmel. Sokszor terhes ez a feltárulkozás: a másik megijed tőle. Az exhibicionizmus - és nálam ez nem negativ fogalom - sok művészetnek is alapeleme úgy gondolom.
JT, látom te hallgatsz... :)
egyet kihagytam: a harcosnak nem szabad csöndben maradnia.
Az embereknek meg kellene tanulni a kiváncsiság elé helyezni a türelmet...
Furcsa dolog, én speciel rengeteget filóztam ezen, ugyanis annak idején a tévében dolgoztam, ahol valaki kitalálta, hogy "képernyőzzek", ami ugyebár meglehetősen exhibicionista kaland, én meg úgy éreztem, hogy lenne egy rakás közlendőm, fontosnak tartottam volna egy csomó dolgot közölni, átadni, amit addig magamba szívtam a világból és - talán - egyedire átformáltam, ugyanakkor egyre jobban rühelltem, hogy ezért oda kell "pakolnom" magam mások orra elé, kvázi kiszolgáltatni, rosszul voltam, amikor egyszer az utcán felismert valaki, ettől pedig begörcsöltem ( a látható személyiségemet ugyanis valamiféle "magánterületnek" éreztem )és a közlendőmet sem voltam képes átadni, amit ugyebár eredetileg szerettem volna. Le is léptem a képernyőről, ezután egy rádióba kerültem, ahol "elbújhattam" a hangom mögé és ez az állapot már tökéletesen megfelelt ennek az exhibicionizmusnak. Addig mindenképpen jó volt,amíg lehetett "beszélni,gondolkodni" a rádióban. (ma már nem lehet.)
Hi duck!
Szerintem az exhibizionizmus nincs összefüggésben az őszinteséggel.
Inkább egyfajta megnemértettség-érzés leplezése.
Alapja lehet, ha valaki úgy érzi:
- nem fogadják el a gondolatait (kényszeríteni próbálja)
- felsőbbrendűnek gondolja magát (feljjogosítást érez arra, hogy mindenáron a saját igazságát hírdesse)
- nem találta meg önmagát (nem érzi a teljességet magában és ezt egy olyan eszközzel pótolja ami eljut másokhoz, sokakhoz)
A legnagyobb probléma, ha valaki ismeretek nélkül próbálja ráerőltetni másokra a véleményét...
Dear Duck !
Ismerve a BTK.-t egy bűnügyi tényállás jutott először eszembe.
Általában a nyitott, öszinte (naív?) emberekre is ezt a jelzőt akasztják.
És egy bibliai mondás: Ne ítélj, hogy ne ítéltess!
Bizonyos helyzetekben szukseges es jo az exhibicionizmus, gondolok itt olyan helyzetekre amikor tenyleg fontos, hogy jol es hatekonyan kommunikald magadat. Ilyenkor praktikus, ha imadod a sajat hangodat es szerelmes vagy magadba. Ja es persze van amikor pokolian rosszul jon ki, pl randi....
A bizalom úgy kerül oda, hogy megbizom valakiben és elmondok neki bizalmas dolgokat. Ha mindenkiben megbizom és mindenkinek elmondom ezeket a dolgokat az lehet hogy exhibicionizmus. Egyébként ez itt a virtuális világban lehet, hogy átértékelődik, hiszen itt mindenki következmények nélkül lehet exhibicionista.
De hogy mondjak is valamit: nem tudom, hogy kerül a listára a bizalom, azzal nem foglalkoznék. A maradék kettővel kapcsolatban volt régen egy topicom arról, hogy kimondjuk-e esetleg negatív véleményünket is, tudva, hogy az esetleg bánt.
Az exhibicionizmus nem szinonímája a túlzott őszinteségnek, bár lehet megnyilvánulási formája.
